Christopher Nolan korunk egyik legjelentősebb filmes direktora 2017-ben a Dunkirk megrendezésével egy sajátos hangulatképet készített a második világháború egyik legnagyobb hadműveletéről: a dunkirki kimenekítésről. A Dunkirk evacuation vagy Dynamo hadművelet néven elhíresült bevetés 1940 májusának végén zajlott és ma már szinte minden történelemkönyvben szerepel.
A kép forrása: amctheatres.com
A háború ekkoriban már kilencedik hónapja tartott és a hitleri német hadsereg Lengyelország illetve a Skandinávia (Dánia, Norvégia) lerohanása után hozzákezdett Nyugat Európa meghódításához is. A német csapatok a Blitzkrieg során villámgyorsan özönlötték el a Benelux államokat (Hollandia, Belgium, Luxemburg) majd Észak-Franciaországot. A német támadás olyan gyors és átütő volt (ejtőernyős egységek majd harckocsizó hadosztályok szakszerű mozgatásával) hogy kettévágta a szövetséges hadseregeket és egy jelentős, mintegy 400 ezres angol-francia vegyes sereget szorított a tengerpartra. A Dunkirk partjainál rekedt brit és francia katonák teljes bekerítésben, ráadásul tüzérségi és páncélos támogatás nélkül kiszolgáltatottan várták a halált hozó német páncélosokat. Ám az ellenséges harckocsik szerencsére megálltak és Hitler parancsára bevárták az uitánpótlást. Ezt a német kényszerpihenőt használták ki az angolok arra, hogy minden mozdítható hajójukkalt átmenekítsék fiaikat a 40 km széles La Manche csatorna túlpartjára a biztonságot jelentő Angliába. Ez volt a híres Dynamo hadművelet a Dunkirk című film alapját jelentő történelmi esemény. Összesen 300 ezer szövetséges katona kimentése zajlott ekkor a csatorna túlpartjára.
A térkép forrása: news.bbc.co.uk
A Nolan teremtette filmes hangulatkép, a Dunkirk melletti partokon rekedt francia és angol harcosok kétségbeesett szabadulásvágyát és kiszolgáltatottságát tárja elénk szemléletesen. A rendezés eszköztárában első helyen a monumentális képsorok állnak, hiszen valóban hatalmas statisztériával dolgoztak és a helyszín is autentikus, az óriási homokos partszakasszal az Észak-francia partvidéken. Második helyen a hanghatások állnak, melyek szünet nélkül kísérik végig a filmet és sajnos gyakran fülsértőek. Tagadhatatlanul idegesítő az állandó dübörgés és folyamatos háttér effekt-dömping a fülünkben a film legelejétől a legutolsó percéig. Bizonyára Nolan úgy gondolta: az állandó zaj majd erősebb átélhetőséget és sokkolóbb összhatást nyújt a nézők számára, hogy átérezzék a partra szorult kiskatonák kétségbeesését és félelmeit. Ezen a téren túltolta azonban kicsit a dolgot.
A kép forrása: csmonitor.com
Ugyanakkor az élmény valóságos: angol és francia katonák tízezreit látjuk, valósághű egyenruhákban valósághű környezetben csak éppen viselkedésük érezhető kissé szintetikusnak. Nehéz elhinni ugyanis, hogy például néma csöndben legyen egy ekkora méretű tömeg, mint ahogyan robotszerű magatartásuk is nagyon mesterkélt. A híres Dinamó hadművelet viszont melyben a britek csónakok, ladikok, hajók ezreivel indulnak a csatorna túlpartjára hazahozni fiaikat egy egészen elképesztő és lenyűgöző történelmi esemény lehetett, az önfeláldozó segíteni akarás mintapéldája. Mind az angol hadvezetés és admiralitás - mely egy brit partokon lévő dinamó-házból irányította az akciót (innen a hadművelet elnevezése) - mind pedig az angol lakosság eltökélten akarta kimenekíteni a szövetséges katonákat csapdájukból.
Nolan sajnos nem ezt a heroikus küzdelmet helyezi filmje középpontjába, hanem egy kitalált fiatal katona, egy bizonyos Tommy sorsát (alakítója: Fionn Whitehead), aki azon a bizonyos parton rekedve szeretne hazajutni. Lehetett volna ebből a témából egy igazán élvonalbeli háborús filmet készíteni, ha a helyzet valódi különlegességét helyezik fókuszba, és nem a felesleges hanghatásokkal, hanem egy érdekes történettel próbálják meg átadni azoknak a napoknak a hangulatát. Ez sajnos most nem jött össze Nolannek.
A Dunkirk bár kétségtelenül jó film és a háborús filmek sorában előre helyezhető, semmiképp sem tartozik a legjobbak közé a műfajban. Értékelésem: 3,5 csillag.
