Amerikai film, rendező: Roman Polanski, készítés éve: 2002

Wladislaw Szpilman lengyelországi zsidó származású zongoraművész történetének és második világháború alatti bujkálásának majd csodával határos megmenekülésének valósághű megfilmesítése az egyik legjobb valaha elkészített filmes alkotás, amit bármikor is kamerával rögzítettek a mozgókép 130 éves múltjában (a Lumiére testvérek óta). Roman Polanski zseniális rendezése és Adrien Brody fantasztikus alakítása teszi különlegessé az önmagában is lenyűgöző sztorit. A valódi Szpilman zsidóként túléli a németek bevonulását, majd családja elhurcolását, később pedig a varsói zsidók gettókba, illetve haláltáborokba hurcolását is. A híres varsói gettólázadásból is kimarad, mert még időben kimenekül Varsó keresztények lakta részébe. Később túléli az 1945-ös utcai harcokat is (amikor a szovjetek végre kiűzik a lengyel fővárosból a nácikat), bár ekkor tényleg majdnem lelövik öltözete miatt (mely egy német katonai kabát, a hideg elleni védekezésül). Szpilman hihetetlen élni akarásával minden akadályt képes leküzdeni, pedig többször is egy hajszálon múlik az élete. Néha a szerencse szegődik mellé, de többnyire kitartása és életszeretete, illetve örök optimizmusa menti meg. Mindez valóban csodával határos, mert mindenki más meghal: családtagjai, barátai is, ismerősei is.

A filmben láthatjuk a második világháborús Varsót, a helyi gettót és egészen elképesztő jelenetsorokban a német nácik bevonulását, majd kegyetlenségeit is. Megdöbbentő, hogy a legvégén egy német tiszt, egy bizonyos Hosenfeld százados menti meg a zongoristát a biztos haláltól. A filmben egyébként a szintén német származású Thomas Kretschmann alakítja a megmentő századost. Az a jelenet, melyben a német tiszt megtalálja Szpilmant, majd megkéri, hogy zongorázzon neki, szerintem a film legszebb jelenete.

A zongorista egy különleges film, és nagyon sokszor megnéztem (legalább egy tucatszor), és mindig erőt adott számomra annak az egyszerű gondolatnak a tanulsága, hogy bármi rossz is történik velem a jelenben, az semmi ahhoz képest, amit Szpilman túlélt akkoriban. Így panaszkodni is felesleges, mert minden kibírható, ezt bizonyította Szpilman élettörténete. A valóságban A zongorista 88 évesen, 2000. július 6-án hunyt el, egy hihetetlen életút végén. Értékelésem természetesen 5 csillag a filmre.