Egy régi nagy klasszikus A halál 50 órája című 1965-ös, Ken Annakin rendezte második világháborús film, mellyel kapcsolatban ugyanakkor be kell ismerjük, hogy bizony történelmi hibáktól hemzseg. Ennek dacára izgalmas, látványos és jó alakításokkal teli alkotás.

A hibákat iéletően legelső helyen említeném meg, hogy az úgynevezett ardenneki offenzíva 1944 karácsonyán a nyugati fronton megindítva nem 50 órán keresztül tartott, hanem egy teljes hónapig húzódott. A német harckocsik nem Tigrisek a filmben, hanem M47 Patton tankok. A főszereplő Martin Hessler ezredes, ám ilyen nevű német főtiszt nem vett részt a hadjáratban. Alakjának leginkább egy Joachim Peiper nevű SS-alezredes felel meg, aki viszont háborús bűnöket követett el (malmedy-i mészárlás). Mégis csak 11 évet ült (jogi eljárási hibák miatt).

Robert Shaw ugyanakkor nagyon jól alakítja a karaktert. A film úgy állítja be a német támadás kudarcát, hogy az kizárólag a benzinhiányon múlott, mert nem tudták elérni a szövetségesek depóit. A valóságban több tényezőn is múlott: például azon, hogy kitisztult az ég és az angol–amerikai légierő közbelépett, illetve a szövetségesek rendezni tudták soraikat, és egyszerűen megállították a németeket.

A halál 50 órája mégis jó film, és nagy kedvencem a hibák dacára is, mert visszaadja a háború hangulatát, és nagyon jó alakításokat láthatunk benne, például Charles Bronsontól és Henry Fondától.

***