Edward Berger 2022-es háborús történelmi drámája, a Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues) összesen 9 Oscar-jelölést kapott 2023-ban, melyből 4-et díjra is tudott váltani, mégpedig a legjobb nemzetközi díj, a legjobb látványterv, a legjobb eredeti filmzene és legjobb az oparatőr kategóriákban.

A kép forrása: deutscher-filmpreis.de

Látva a 95. Oscar-gálát, végre elmondhattuk: olyan filmet jutalmaztak, mely kimagaslóan színvonalú szinte minden téren, és megérdemelten kapja meg azokat a bizonyos arany szobrocskákat. A script és a rendezés ugyanis átélhetően valósítja meg Erich Maria Remarque 1929-es világhírű regényét. A nagysikerű műnek egyébként eddig három filmes feldolgozása született: 1930-ban, aztán 1979-ben és végül 2022-ben. Az 1979-es változat Emmy-, és Golden-globe díjakat, az utolsó pedig már említetten Oscar-elismeréseket is kapott.

A 2022-es film legnagyobb erőssége a sokkoló látványvilág, melyben a különböző fiatal karakterek - egy adott baráti kör tagjai: Paul, Albert, Tjaden, Franz - megélik a háború borzalmait, szinte gyermekként, alig 18 esztendősen. A néző szinte maga is ott van velük az észak-franciaországi lövészárkokban, a sárban, a halottak között, a bombatölcsérek mélyén, vagy éppen a gyilkos rohamokban. A film alapjául szolgáló regényt megíró Remarque maga is szolgált 1917-ben a nyugati fronton (megsérüléséig), így személyes élmények alapján írta meg művét.

Nekem nagyon tetszett a filmben, hogy bemutatják Matthias Erzberger német miniszter tárgyalásait a franciákkal. A német politikust (akit egyébként a valóságban 3 évvel később megölnek a nacioanlisták a fegyverszünet aláírásáért) Daniel Brühl alakítja (mégpedig nagyon jól). A francia tárgyalófelek, tábornokok pökhendi lekezelő stílusa a német küldöttséggel szemben egyértelműen látszódik a filmben.

A kép forrása: www.film-netz.com

A német Friedrichs tábornok alakja viszont számomra abszurd, hiszen értelmetlen rohamra küldi embereit a háború legutolsó pillanataiban is. Valószínűleg egy kitalált figura, viszont a karakter megformálója Devid Striesow átütő teljesítményt nyújt. A főszereplőt Felix Kammerert is elismerés illeti Paul Bäumer megformálásáért. Picit túlzásnak érzem, hogy a forgatókönyv és rendezés szó szerint a legutolsó pillanatra időzíti halálát, amikor már valóban véget érnek a harcok. De ennek dacára, ezt az apró kritikát leszámítva a film végig sokkolóan realisztikus és elgondolkodtató, tényleg mellbevágó látvány-világgal.

Értékelésem természetesen 5 csillag, hiszen az utóbbi évek legjobb háborús filmje (és az összes eddig elkészült háborús produkció között is élmezőnyben van).

*** 

Amerikai film, rendező: Roman Polanski, készítés éve: 2002

Wladislaw Szpilman lengyelországi zsidó származású zongoraművész történetének és második világháború alatti bujkálásának majd csodával határos megmenekülésének valósághű megfilmesítése az egyik legjobb valaha elkészített filmes alkotás, amit bármikor is kamerával rögzítettek a mozgókép 130 éves múltjában (a Lumiére testvérek óta). Roman Polanski zseniális rendezése és Adrien Brody fantasztikus alakítása teszi különlegessé az önmagában is lenyűgöző sztorit. A valódi Szpilman zsidóként túléli a németek bevonulását, majd családja elhurcolását, később pedig a varsói zsidók gettókba, illetve haláltáborokba hurcolását is. A híres varsói gettólázadásból is kimarad, mert még időben kimenekül Varsó keresztények lakta részébe. Később túléli az 1945-ös utcai harcokat is (amikor a szovjetek végre kiűzik a lengyel fővárosból a nácikat), bár ekkor tényleg majdnem lelövik öltözete miatt (mely egy német katonai kabát, a hideg elleni védekezésül). Szpilman hihetetlen élni akarásával minden akadályt képes leküzdeni, pedig többször is egy hajszálon múlik az élete. Néha a szerencse szegődik mellé, de többnyire kitartása és életszeretete, illetve örök optimizmusa menti meg. Mindez valóban csodával határos, mert mindenki más meghal: családtagjai, barátai is, ismerősei is.

A filmben láthatjuk a második világháborús Varsót, a helyi gettót és egészen elképesztő jelenetsorokban a német nácik bevonulását, majd kegyetlenségeit is. Megdöbbentő, hogy a legvégén egy német tiszt, egy bizonyos Hosenfeld százados menti meg a zongoristát a biztos haláltól. A filmben egyébként a szintén német származású Thomas Kretschmann alakítja a megmentő századost. Az a jelenet, melyben a német tiszt megtalálja Szpilmant, majd megkéri, hogy zongorázzon neki, szerintem a film legszebb jelenete.

A zongorista egy különleges film, és nagyon sokszor megnéztem (legalább egy tucatszor), és mindig erőt adott számomra annak az egyszerű gondolatnak a tanulsága, hogy bármi rossz is történik velem a jelenben, az semmi ahhoz képest, amit Szpilman túlélt akkoriban. Így panaszkodni is felesleges, mert minden kibírható, ezt bizonyította Szpilman élettörténete. A valóságban A zongorista 88 évesen, 2000. július 6-án hunyt el, egy hihetetlen életút végén. Értékelésem természetesen 5 csillag a filmre.

Amerikai film, rendező: Ridley Scott, készítés éve: 2001.

Rangerek és Delta Force különítményesek közös akciója zajlott 1993. október 3-án az afrikai Szomália fővárosában, mely később a mogadishui csata néven lett ismert. Az akciót eredetileg William F. Garrison tábornok törzse 50-60 percesre tervezte: egy gyors behatolással az Aidid nevű helyi hadúr területére. A cél az említett hadúr fontos helyetteseinek és embereinek elrablása, túszul ejtése volt.

A bevetett erők: 75 ranger, 40 deltás és 12 terepjáróban további különítményesek. A haditerv nagyban épített a váratlanságra. Ám sajnos a meglepetés elmaradt, mert a meginduló helikopterekről szinte azonnal értesítették Aidid hálózatát, így a szomik felkészülten várták az amerikaiakat. A szomáliai harcosok az egész várost a rangerek ellen fordították, mozgósítva több száz állig felfegyverzett helyi lakost, így a bevetés egyetlen óra helyett két teljes napra elhúzódott, és 19 amerikai katona halálát hozta.

Bár az angol Wikipedia 300 és 700 közé teszi az elesett szomáliaiak számát, a csata egyértelműen az amerikai hadtörténelem egyik legnagyobb kudarcaként vált ismertté. Ridley Scott komolyan vette a nevezetes bevetés feldolgozását: életszerűen, teljes realizmussal készítette el filmjét, melynek címébe az amerikai hadsereg egyik szimbólumaként ismert Black Hawk helikoptereket hA elyezte el (Black Hawk Down) nagyon is találó módon. Filmjében érzékletesen jelenik meg a dráma, a bekerített amerikai katonák elkeseredett küzdelme, mely már az első néhány óra után reménytelennek tűnik.

Látunk sebesült és haldokló fiatalokat, akik egy rosszul megtervezett akció áldozatai lesznek sok ezer kilométerre hazájuktól és családtagjaiktól. Scott a főszerepekre is tehetséges színészeket kért fel: Tom Sizemore, Ewan McGregor, Eric Bana, Josh Hartnett alakítják azokat a katonákat, akiken az akció nagy része múlott. A végeredmény egy véres, izgalmas és átélhető háborús dráma, mely elgondolkodtatja a nézőt arról, hogy egy-egy rossz politikai vagy katonai döntés mennyi áldozatot eredményezhet azok között, akik a legtöbbet hajlandóak adni hazájukért. Az egyik legjobb film ebben a műfajban.

***

Az 1968-as Kémek a sasfészekben című háborús film Brian G. Hutton rendezésében egy igazi klasszikus. Bár a cselekmény nem valós eseményekre épül, a történet logikája, a német kémhálózat bemutatása és a helyszínek megjelenítései valósak.

A Salzburg közelében fekvő ausztriai Hohenwerfen vára maga a Sasfészek (Schloss Adler), ahol a németek kémközpontja működik a háború idején. Legalábbis a film szerint. Ide viszik a németek az általuk elfogott Carnaby tábornokot, akiről nem tudják, hogy valójában csupán egy színész. A szövetségesek szándékosan intézik ugyanis úgy, hogy az áltábornok odakerüljön. Így egy menekítő csapatot szervezhetnek, melybe beosztják azokat az angol hírszerzőket, akik gyanúsak számukra mint kettős ügynökök. Az egész dolog arra megy ki, hogy kiderítsék, kik a németeknek dolgozó, de a britekhez beépült ügynökök.

A film végig fordulatos, miközben rengeteg harcot is kapunk. Plusz ott van a havas osztrák Alpok hihetetlen látványa is. Richard Burton alakítja a különítményt vezető angol tisztet, akinek a legfőbb segítője Schaffer hadnagy Clint Eastwood alakításában. Mindketten nagyon jók. Értékelésem: 5 csillag, mert kémtörténetként és háborús filmként is élvezetes.

***

A legjobb háborús filmek egyike a 2016-os, Mel Gibson rendezte második világháborús A fegyvertelen katona, mely szinte teljes egészében megtörtént eseményeket dolgoz fel. A helyszín a második világháborús Okinawa szigetcsoport, ahol Japán az utolsó leheletéig harcol az amerikaiakkal. A legkomolyabb harcok az úgynevezett Hacksaw-fennsík nevű magaslaton zajlanak.

Az amerikai katonák között indul bevetésre 1945. április 29-én egy Desmond Doss nevű szanitéc, aki aznap 100 sebesült társa életét menti meg. A filmben Andrew Garfield alakítja, hihetetlenül színvonalas játékkal. Megismerjük Doss őrvezető családi hátterét, szerelmét, a szintén nagyon vallásos Dorothyt (akit a gyönyörű Teresa Palmer alakít), illetve fiatal éveit és azt az elszántságot, amivel elhatározza, hogy fegyver nélkül teljesíti katonai szolgálatát. Bár katonatársai, tisztjei és szinte mindenki szembeszáll döntésével, ő mégis kitart amellett, hogy fegyver nélkül is tud hasznos katona lenni.

Az események pedig őt igazolják: egészségügyi katonaként, fegyver használata nélkül tart társaival a Hacksaw-fennsíkon, majd a japán ellentámadás után egymás után menti meg a megsebesült társai életét. Mel Gibson élete legjobb rendezésével készítette el A fegyvertelen katonát. Értékelésem természetesen 5 csillag.

***

Egy régi nagy klasszikus A halál 50 órája című 1965-ös, Ken Annakin rendezte második világháborús film, mellyel kapcsolatban ugyanakkor be kell ismerjük, hogy bizony történelmi hibáktól hemzseg. Ennek dacára izgalmas, látványos és jó alakításokkal teli alkotás.

A hibákat iéletően legelső helyen említeném meg, hogy az úgynevezett ardenneki offenzíva 1944 karácsonyán a nyugati fronton megindítva nem 50 órán keresztül tartott, hanem egy teljes hónapig húzódott. A német harckocsik nem Tigrisek a filmben, hanem M47 Patton tankok. A főszereplő Martin Hessler ezredes, ám ilyen nevű német főtiszt nem vett részt a hadjáratban. Alakjának leginkább egy Joachim Peiper nevű SS-alezredes felel meg, aki viszont háborús bűnöket követett el (malmedy-i mészárlás). Mégis csak 11 évet ült (jogi eljárási hibák miatt).

Robert Shaw ugyanakkor nagyon jól alakítja a karaktert. A film úgy állítja be a német támadás kudarcát, hogy az kizárólag a benzinhiányon múlott, mert nem tudták elérni a szövetségesek depóit. A valóságban több tényezőn is múlott: például azon, hogy kitisztult az ég és az angol–amerikai légierő közbelépett, illetve a szövetségesek rendezni tudták soraikat, és egyszerűen megállították a németeket.

A halál 50 órája mégis jó film, és nagy kedvencem a hibák dacára is, mert visszaadja a háború hangulatát, és nagyon jó alakításokat láthatunk benne, például Charles Bronsontól és Henry Fondától.

***

Jó a rendezés, és látványban is erős A helyőrség című 2019-es amerikai háborús film. Tetszik, hogy valós eseményeket mutat be, viszont bosszantó, ha tényleg úgy történt, hogy az amerikai hadvezetőség ennyire amatőr módon jelölte ki a filmben bemutatott erőd helyét. Alap, hogy olyan helyre építenek katonai tábort, mely nem lőhető be közelről. A filmbeli erőd szinte felkínálja az afgánoknak, hogy támadják meg. A közeli hegyoldalról az egész laktanya szétlőhető volt. Ha nem jöttek volna a vadászgépek, semmi nem marad az amerikaiakból.

Ettől függetlenül jó a film, mert átélhetően visszaadja az ostromot, mely kamdeshi csata néven lett ismert (2009. október 3.) Jók az alakítások is, főleg Romesha őrmester szerepében Scott Eastwood. Ő már a táborba érkezésekor megmondja, hogy a tálibok ha akarják, szétlőhetik az egész kócerájt a helyőrség rossz elhelyezkedése miatt. Kár, hogy a legvégén nem mutatják a kitüntetéseket, melyeket a valóságban maga az amerikai elnök adott át nekik személyesen. A Medal of Honort kapták, mely a lehető legmagasabb elismerés. Pontosabban nem átadták, hanem a nyakukba akasztották.

A helyőrség többször nézős, remek háborús film, melyre én a mafab felületén laklamazott minősítési rendszert használva 4 csillagot adok.

***

Legjobban a történelmi filmeket illetve a háborús és katonai jellegű filmes feldolgozásokat szeretem a mozgókép világában, így blogomon is ilyen jellegű filmekkel tervezek elsősorban foglalkozni. Rendszeres moziba-járó vagyok ahhoz a generációhoz tartozom, mely még értékeli a mozi nyújtotta élményeket. 

A Mafab oldalán regisztráltam először, ott rendszeresen írok és egy nagyszerű oldalnak tartom. Amit megjelentetek ott, az többnyire itt is kikerül majd terveim szerint. Email: baracussgt@gmail.com, paracord444@gmail.com.